Ottmaradtam hát a nagy feladattal, hogy én akkor nekivágok és központot nyitok!

Valahogyan sosem rettentettek el a realitás józan tényei attól, hogy hatalmas lelkesedéssel vessem bele magam egy teljesen kilátástalan terv megvalósításába. Hála Istennek viszont körbe vagyok véve igen racionális értelemmel megáldott emberekkel, ezek főleg drága családtagjaim, akik már kezdetben gyanakodva fogadták lelkesedésemet. (Ezt azóta is mindig így teszik és mostmár kiegészültek a párommal is :) )

Persze ez akkor roppantmód felháborított (ma már egész jól kezelem), inkább nem is nagyon vontam be őket, csak tervezgettem tovább, nézegettem a nagyobb lakások bérlésárait, aztán egész házakat kerestem, mert mégiscsak kellene kert is egy jó központnak. Gondolkoztam milyen csoportoknak vagy egyéb szolgáltatásoknak fogok otthont adni, milyen szép terek lesznek az épületben, stb...sok fontos részletet kidolgoztam mint pl hogy milyen képek legyenek a falon :P

Ezzel fantasztikusan teltek a napjaim...imádok álmodozni, ha vállalkozónak készülsz, akkor gondolom Te is. :)

Aztán hallgatva a józan észre, na nem az enyémre :), elkezdtem pénzügyileg is terveket gyártani. Ez nem volt nehéz, elvégre eredeti szakmám a pénzügyekhez kötődik...és hát így elég hamar ki is derült, hogy ez nagyon nem lesz nyereséges business az elején...sőt...már a kezdőtőke is hiányzik ahhoz a hatalmas projekthez, amit én megálmodtam.

Elkezdtem lejjebb adni az elvárásokból, kissebben gondolkozni, de még így is túl nagy kezdeti befektetést igényelt volna hatalmas kockázattal...erre nem álltam készen. Ezt tudtam és beláttam.

Ha valamiben nagyon jó vagyok, akkor az pont ez. Hamar felismerni ha tévúton vagyok, ha nem vagyok még felkészülve egy feladatra és mindenféle különösebb szenvedés és szánakozás nélkül lemondani erről és újat tervezni.

Persze mondhatnád, hogy könnyen feladtam! 

Na most ezzel vitatkozni nem tudok és nem is fogok, mert azt egyedül én érzem belül hogy ez a döntés békével vagy harccal született. Minden jó döntés békével a szívedben születik és így biztosan nem hoz megbánást később. Sosem gondolok arra, hogy nem kellett volna felmondanom vagy hogy többet kellett volna küzdenem bármelyik projektemért...Mindegyiket akkor és úgy hagytam abba, hogy az nekem békét hozzon.

Egyébként szerintem fontos megtanulni így döntést hozni, és nem csak akkor, ha vállalkozol...hanem szimplán bármilyen életterület szempontjából. De ha vállalkozol akkor meg ez egyenesen kötelező különben a stressztől nagyon hamar gyomorfekélyed lesz...és akkor meg mi értelme az egésznek, ha nem tudsz egy jó nagy csomag chipssel és borral ünnepelni a TV előtt???