Hatalmas lelkesedéssel gondoltam arra, hogy majd megmentem a világot. Azóta tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a vággyal és azt is tudom, hogy, aki a világ megmentésére készül nagyon rossz helyen keresgél, mert csupán önmagát kellene megmentenie. 

Na de akkor én ezt még nem sejtettem, így folyamatosan azon töprengtem milyen módszerrel tehetnék még többet mások felszabadításáért és boldogságáért. Ekkor akadtam rá véletlenül a ThetaHealing módszerre még ugyanabban az évben, amikor a coachingot elkezdtem tanulni.

Be kell vallanom ez első hallásra szerelem volt, már a legelső tanfolyam legelső napján azt éreztem Otthon vagyok. Ezt azt hiszem ebben a formában még soha sehol máshol nem éreztem, pedig volt otthonom, biztos bázisom az életben. És akárhány helyen fordultam meg a világon én bárhol otthon tudtam érezni magam.

De ez az érzés inkább a hazatérés érzete volt. Olyan, mint mikor a fáradt és talán eltévedt utazó végre hazatalál.

Ezzel az indíttatással el is végeztem gyors egymásutánban 3 hétvégi tanfolyamot, így decemberre már képzett ThetaHealing konzulens voltam. És lassan a coach vizsga is közeledett...

Elkezdtem hát tervezgetni az új szakmai vonalat az életemben, ami nagyjából úgy nézett ki a fejemben, hogy keresek egy 4 vagy 6 órás könnyű, egyszerű, amolyan agynélküli munkát és mellette szépen építgetem a segítői vonalat. Amugy is itt van már az ideje, hogy visszaintegrálódjak a társadalomba a közel fél éves szünet után...

És ilyenkor szokott jönni az Élet és jól helyretesz. Helyre is tett. :)

Szóval volt egy jó tervem és már egy nagyon szimpi álláslehetőséget is kinéztem. Telefonos interjún túljutva másnapra megbeszéltem a személyes találkozást. Minden rendben is volt egészen másnap reggelig, amikoris nem bírtam kikelni az ágyból...39fok, duzzadt, mit duzzadt, állatira bedagadt mandulák, éktelen fájdalom a torokban, beszélni se erőm se hangulatom nincsen. Nice...gondoltam...vagyis gondolom most, mert akkor gondolkodni nem tudtam

Elsőre csak sokkolódtam, hogy honnan az anyjából (kedves barátnőm mondása, én csak kölcsönöztem :) ) jött ez ma reggel az életembe meg amugy is tegnap este makkegészséges voltam és nekem ma interjúm van!! 

Aztán rendeztem, amit muszáj volt: interjú lemondása, lázcsillapító beszerzése, és jó sok tea a közelbe.

Innentől kezdve 4 napon át agonizáltam otthon az ágyban. Egy olyan fura földöntúli állapotba kerültem, amibe szerintem a drogok is repítenek, bár egyiket se próbáltam még, de talán hasonló élmény lehet leszámítva a nyelési nehézséget és a torokfájdalmat.

Aludni nem bírtam a láztól, amit maximum 3 órányit tudtam 37-38 közé szorítani, aztán újra 39 körül tombolt. A fekvésen kívül semmire nem voltam alkalmas, és itt értem a tévézést meg a gondolkodást is. Még gondolkodni sem volt erőm. Mondjuk már ez is meglepő, hogy a gondolkodás ekkora energiába kerül egyébként nap mint nap. Kedves folyton agyalók hagyjátok abba!! És helyette inkább alkossatok valamit!

Nem aggódtam, mert a ThetaHealing hatására meg az egyébként is betegségtudattól mentes énem végig tudta, hogy minden rendben van/lesz, csak végig kell csinálnom. És ekkor az az érdekes dolog történt, hogy habár nem gondolkodtam szándékosan mégis el kezdett szárnyalni a ... mondjuk képzeletem. De mondhatnám, hogy a tudatom, vagy tudaton túli érzékelésem vagy a tudatalattim vagy felettim, a lelkem vagy bármi amit nem a saját agyammal és szokásos gondolkodásmódommal azonosítok.

Nem tudnám elmesélni miket láttam, érzékeltem, tapasztaltam meg a tudatom által azalatt a 4 nap alatt, de azt megértettem a végére, hogy nem fogok többet visszamenni irodába dolgozni, hogy otthon kell maradnom és létre kell hoznom valami újat. Ezt akkor úgy fogalmaztam meg, hogy egy olyan központot vagy házat, ahol mindenki újra megtapasztalhatja a kreativitását. De leginkább a hangulata volt meg a helynek. (Ez azóta sem jött létre...lehet még mindig úton vagyok?! :) )

Szerencsére mindig is hajlamos voltam a szívem után menni nagy és fontos kérdésekben, így tettem most is. Nem vállaltam el és nem is kerestem már munkát ezután, legalábbis nem a hagyományos értelemben.