és minden más ami mögötte van

2016. május 26. 11:43 - cspn

Első felismerés: A szabadság iránti vágy illúzió

Azt hiszem az egyik legnagyobb problémám a korábbi munkahelyemmel a bezártság volt, az állandó irodai lét. Hogy naphosszat benn ülünk négy fal között ha van munka ha nincs, mert 8 óra a munkaidő! (Plusz ebédszünet...)

Ez akkoriban nagyon zavart, sőt dühített. Sokat szánakoztam azon, hogy miért kell nekem ülni a légkondis irodában mikor kinn süt a nap?! Szörnyen meg voltam sértődve a világra és irigykedve néztem ki az ablakon a Duna parton sétálókra...

Olyan voltam, mint egy durcás kisgyerek az óvodában...akkor persze ez nem tűnt fel, teljesen jogosnak éreztem a felháborodásom amiatt, hogy engem rákényszerítenek hogy üljek a hiper-szuper 20-féleképpen állíthatós irodai székemben és az excel táblákat (vagy facebookot, youtubot, chatet :) ) egy bazi nagy monitoron bámuljam miközben pihenésképpen az ablakon át a Dunát stírölhetem.

Sanyarú sors, nem?

Akkor tényleg annak tűnt! Lázadtam is ellene ahol és ahogyan csak tudtam. Érdekes, hogy nem jutott el a tudatomig, hogy sosem ígértek mást, mint amit kaptam, én viszont lázadozom az igazságtalanság ellen, ami meg sem történt. Az ember szemét hiába szúrja ki az igazság, ha nem akarja látni akkor nem is fogja. Na de nem baj, marha jól szórakoztattam magam ezzel a lázadós történettel a fejemben, hogy ez a multi világ emberellenes és rossz ahogy van! És majd én megváltom, mert én olyan jól tudom mi a jó mindenkinek.

Na szóval hiányzott a szabadság! Ami elméletem szerint az lett volna, ha napközben mindig oda megyek ahova akarok. Úgy éreztem a multis szabályrendszer konzervatívsága és maradisága miatt nem tudok én szabadon közlekedni és beosztani az időmet úgy ahogy nekem tetszik. 

Úgy gondoltam, ha én osztanám be az időm, akkor napsütésben kinn sétálnék, intéznem az ügyeimet, ülnék egy parkban, fagyiznék vagy strandon lógnék...majd estefelé dolgoznék.

Ehhez képest megjött a nagy szabadság a felmondásom után, amikor otthon ültem mikor sütött a nap és dolgoztam napközben otthonról a szaunaszerű otthonomból, mert nem volt fasza légkondim. És élveztem! Eszem ágában sem volt állandóan kinn lógni a napom és izzadni. Annyira lelkesített a sok új infó, meg tanulnivaló meg a szakma gyakorlása, hogy egyáltalán nem zavart ha nem jutottam ki a lakásból...sőt...imádtam bezárva lenni a saját világommal és gondolataimmal!

Hát ennyit arról, hogy amire vágyunk az mennyire valóságos meg mennyire illúzió. Meg arról is, hogy mennyi szenvedést okozunk magunknak azzal, mikor elhisszük, hogy másra vágyunk, mint ami éppen történik.

Lehetetlen, hogy más történjen veled mint, amire éppen vágysz vagy aminek a történése szükséges ahhoz, hogy eljuss odáig amire vágysz. Mostmár tudom...persze a lázadás élménye nélkül ez se lenne ennyire tiszta. Tapasztalnom kellett, hogy ez meg tud változni és ehhez át kellett élnem mindkét opciót. 

Ma már tudok tanulni saját hús-vér tapasztalás nélkül is, de akkor még nem tudtam. Akkoriban mindent csak akkor hittem el, mikor a saját bőrömön tapasztaltam...ma már nem szeretnék mindent megtapasztalni rajta, inkább elhiszem hogy lehet másképp. :) Így sokkal örömtelibb!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vallalkozono.blog.hu/api/trackback/id/tr788748304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
és minden más ami mögötte van
süti beállítások módosítása