Miután lehiggadtam a gigaprojektem után újraterveztem. (ezt különben azóta vagy 100-szor megtettem..ne is számíts másra ha vállalkozni készülsz)

Végülis kezemben a coaching diploma és a ThetaHealing oklevelek nagy baj nem lehet, elkezdek tevékenykedni, mint konzulens, aztán majd alakul az a központ...vagy nem. (persze nem tettem le róla teljesen, lehet egyszer megcsinálom...vagy nem)

Úgy gondoltam az a legfontosabb, hogy legyen egy honlapom. Ha van honlapom, akkor majd özönlenek hozzám a kliensek...nem tudom látod-e, hogy nem nagyon bírom a sorrendet tartani :) nem ügyfeleken gyakorolni akartam, hanem elsősorban egy szép honlapot. Mert az tök menő! Nah, itt bizonyosodott be először, hogy nem állok még készen egy vállalkozásra, főleg nem egy akkora projektre, mint a központ létrehozása lett volna.

Az első honlapommal eltöltöttem jópár hetet, bár az is lehet, hogy volt az 1-2 hónap is összességében. Itt elkövettem egy újabb hibát, én csináltam a honlapomat. Tegyük hozzá, hogy azért nem minden megfontolás nélkül tettem így. Gazdasági informatikus szakon végeztem, ahol még fél évet programozni is tanultam!! Ha valaki netán programozó az olvasók közül vagy ismer programozót, az most hangosan röhög...nem is csoda :D 

Természetesen nagyon küzdelmes volt létrehozni még a sablon alapján is valami olyannyira tetszetőset, amit a világ elé mertem tárni. És ebben nagyon sok segítség volt az informatikus öcsémtől is...

A végeredmény nagy sikert aratott baráti körben! Hát ugye, ezért vannak a jó barátok, hogy támogassanak, biztassanak! A családomról nem is beszélve, akik nagyon büszkék voltak rám. Nagyon köszönöm a kedves szavakat, azok nélkül biztosan csorba esett volna az önbizalmamon. De így elégedetten dőltem hátra a nagy meló után, ami tényleg felemésztette testem, lelkem abban az időben.

Van egy másik szokásom, ami már itt megmutatkozik, az pedig a végletesség. Mikor eldöntöttem a központ projektet éjt-nappallá téve csak ezzel foglalkoztam, mikor a honlap projekt következett, akkor meg csak azzal...teljesen rá tudok pörögni egy aktuálisan érdekes kérdésre az életemben, és minden mást képes vagyok ilyenkor hanyagolni.

Ez nem jó meg nem rossz, de van. És ezért nekem tudnom kell róla.

Mert ha valamit nagyon igaznak tartok így visszatekintve az az a mondat, amit egy évekkel későbbi üzleti tervezés workshopon hallottam az előadótól:

Egy vállalkozás sikere azon áll vagy bukik, hogy a vállalkozó mennyire ismeri magát és mennyire hajlandó változni. A legtöbb vállalkozó azért bukik el, mert nem hajlandó belátni a hibáit és a gyengeségeit.

Azt meg már csak én teszem hozzá, hogy így pedig a hibák és gyengeségek kezelhetetlenek és bukásra visznek bármilyen jó tervet vagy ötletet. Azt hiszem emiatt lettem én a tévedhetetlen, mindent-jól-tudó az önismereti útra terelve...hogy rájöjjek mennyi mindent nem tudok (vállalkozóul) :)